Kendare Blake - Vérbe öltözött Anna

Miért pont ez? Ősszel már olvastam angolul és imádtam a könyvet. Mikor megtudtam, hogy az Ünnepi Könyvhétre (június 7-11.) a Geopen Kiadó megjelenteti magyarul, számolni kezdtem a napokat, de szerencsére nem kellett sokáig várnom, ugyanis lehetőséget kaptam rá, hogy még a megjelenés előtt elolvashassam.

Történet: Cas Lowood (szellem)vadász, mint ahogy az apja és a felmenői is azok voltak. Cas-nek meghalt az édesapja, amikor a fiú kicsi volt és megörökölte tőle azt a kést (athame), amivel el lehet pusztítani a szellemeket. Innentől kezdve Cas az édesanyjával, aki boszorkány, a macskájukkal, Tybalttal, aki képes érzékelni a szellemeket, körbeutazza az országot, hogy "megölje" az ártó lényeket. Egy nap új városba érkeznek, ahol Cas aktuális "feladata" van, Vérbe öltözött Anna. A fiatal lányt még 1958-ban ölték meg, de a gyilkos büntetlenül megúszta tettét. A városban sok pletyka kering arról, hogy Anna rengeteg embert megölt az évek során, szinte mindenkit, aki betévedt a régi házába, ahol a családjával élt. Cas próbál beilleszkedni a városi életbe, hogy minél többet kiderítsen Annáról, mert a lány erősebb és másabb, mint a többi szellem, akivel Cas eddig találkozott, ráadásul Anna valamilyen oknál fogva megkíméli a fiú életét. 

Vélemény: Titkon mertem csak remélni, hogy a Vérbe öltözött Anna egyszer meg fog jelenni magyarul, a kívánságom teljesült is, így most abban reménykedem, hogy egyszer meg is fogják filmesíteni. Ugyan már egyszer olvastam angolul, kíváncsi voltam rá magyarul is, hiszen mégiscsak másabb a saját anyanyelvünkön megismerni egy történetet. Cseppet sem csalódtam, hiszen a fordítás nagyon igényes lett, erősen érződik benne a szépirodalmi beállítottság, ráadásul a könyv hangulatát is sikerült egy az egyben megőrizni. A szleng eleinte kissé furcsa volt, mert finomított rajta Bíró Júlia, a fordító, de hamar meg lehetett szokni és így még jobban is illett a történethez. A könyv titka a borítón túl (az eredeti borítóval fog megjelenni szerencsére) az "Odaátos" hangulat. A szellemek mellett Cas karaktere az, ami nagyon emlékeztet a filmsorozatra. Cassio olyan, mint Sammy és Dean összegyúrva, ráadásul tinédzserként.  A sorozatbeli történethez azonban semmi köze sincs, nem annak a másolása. Nagyon hasonló hangulatot ad vissza, fűszerezve egy csipetnyi bájjal, finomsággal és persze boszorkánysággal.

Filozófusok, vallások, kóklerek és szinte mindenki a világon vitatkozott, elméleteket gyártott vagy csak  elgondolkozott már azon, hogy a szellemek milyenek is lehetnek, léteznek-e, ha igen, akkor tudnak-e nekünk ártani. Filmek, írók és egyéb művészek is előszeretettel használták a szellemalakokat, legfőképpen félelmetes karakterekként, az évtizedek során pedig már különböző fajtájuk is kialakult. Egy a közös bennük, hogy félünk tőlük. Blake könyvében az a típusú szellemalak él, amelyik képes fizikailag is ártani, tárgyakat mozgatni, sőt még ölni is. Cas pedig azzal foglalkozik, hogy megakadályozza őket abban, hogy embereket pusztítsanak el.  

  A könyv rögtön Cas egyik "munkájával" kezdődik és ez a kis epizód már az elején meggyőzött, hogy jó lesz ez a könyv. Cas kedvelhető, szarkasztikus (imádom, ha egy pasinak szarkasztikus humora van), laza és jó abban, amit csinál. Édesanyjával, aki boszorkány arra az életmódra rendezkedtek be, hogy városról városra járnak és elpusztítják a gonoszt, így Casnek sosem adatott meg az, hogy barátai legyenek vagy esetleg szerelembe tudjon esni. Érdekes volt olvasni a dilemmáját, hogy egyáltalán hiányzik-e neki mindez. Mindenáron azon van, hogy az apja méltó utódja lehessen és minél több szörnyeteget küldjön át a másvilágra, ezzel együtt viszont nem fér meg az állandóság. 

  Onnantól kezdve, hogy a városba érnek, amit körbeleng Vérbe öltözött Anna legendája, Cas élete megváltozik. Nemcsak a munka bizonyul nehezebbnek a többihez képest, hanem a fiú is elkezd kinyílni. Eddigi életében mindig zárkózott és hideg volt, nem akart emberi kapcsolatokat kiépíteni, hiszen napokon belül mindig tovább kellett állnia, ebben a városban viszont olyan emberek veszik körbe, akikhez kötődni kezd és akik segíteni is tudnának neki abban, hogy az apja gyilkosát megtalálja. Anna igencsak feladja a leckét Casnek, így a fiú kénytelen szokatlanul sok időt eltölteni a városban és segítőket gyűjteni maga köré.  Ennek köszönhetően egyik mellékszereplő sem volt felesleges és nem azt a célt szolgálták, hogy több legyen a szószám vagy csak jelezzék, hogy van élet a városban. Mindegyiknek megvolt a maga kulcsfontosságú szerepe a történetben. A legtöbb karaktert szerettem, volt azonban olyan, akit nagyon utáltam, de szerencsére megkapta a magáét, bár eléggé lesokkolt az a jelenet. Meglepődtem, hogy az írónő mert így bánni a karaktereivel, hiszen elsősorban tinédzsereknek szóló könyvről van szó, de pont ettől a merészségtől volt meglepő és kiszámíthatatlan.

  Édesanyja részéről a szellemek mellé kapunk egy kis boszorkányságot is, a furcsa fiú, Thomas és annak nagyapja részéről pedig ízelítőt a voodoo-ból. Thomas karaktere is érdekes volt. Kívülről egy egyszerű fiú, aki állandóan céltáblaként szolgál az iskola menőinek, de fontos tulajdonságai vannak a képessége mellett: hűséges, kiáll a szerettei és a barátai mellett és legfőképpen őszinte és igaz barát tud lenni. A nagyapja egy kicsit Bobbyra emlékeztet az Odaátból, keveset szól, de akkor nagyon meg tudja mondani a véleményét és sokkolni tudja a közönségét. Blake nagyon jól ötvözte a szellemek, a voodoo és a boszorkányság világát, nemcsak megfértek egymással, hanem egymás szerves részei is voltak. Cas-nek szüksége is volt erre a segítségre, hiszen Anna más volt, mint a többi "egyszerűbb" szellem.

  Felnőtt fejjel, rengeteg horror és fantasy után már nem szabadna félnem a sötétben, de mindig találok olyan műveket vagy alkotásokat, amik néha ki tudnak hozni a sodromból és hirtelen nagyon messzire kerül a konyha a szobámtól. Kész horror kijutni egy pohár vízért. Ez a könyv is beállt a sorba, hiszen annyira érzékletesen ír az írónő, hogy magam előtt láttam minden borzadályt, az olajos és sötét szemeket, a vékony bőrön átütő vérereket és még sorolhatnám. A szellemek olyanok, amilyennek lenniük kell egy jó kis horrorhoz: félelmetesek, erősek, szörnyű képeket mutatnak a halálukról, illúziót keltenek, szóval az emberre hozzák a frászt. Blake szellemalakjai szinte megelevenedtek előttem és beszippantottak a könyvbe, szívesen látnám őket filmen is Cassel egyetemben.  

  Cas egész életét megismerhetjük visszaemlékezésekből, gyakran tér vissza gondolatban az édesapjához és a gyerekkori emlékeihez. Nem tud belenyugodni, hogy az apja milyen módon halt meg és abba sem, hogy a "tettes" még mindig odakint van valahol. Ez sarkallja őt arra, hogy minél hatékonyabban és gyorsabban tudjon szellemeket levadászni, de hamar rá kell jönnie, hogy a szellemeknek több fajtája létezik és nincs mindegyikre felkészülve, mint pl. Annára sem. 

  A könyv másik vonzereje a borzongató hangulatán kívül, Anna és az ő története. Anna nem hazudtolja meg a legendát, könyörtelenül öl Cas előtt is, a fiút mégsem bántja. Cassio újra és újra nekiveselkedik, hogy végezzen Annával, de nem jár sikerrel. A fiú egyre csalódottabb lesz, hogy nem tudja megölni Annát és bosszantja, hogy a szellemlány úgy játszik vele, mint egy labdával, de közben kialakul egy furcsa kapcsolat is közöttük és Cas elbizonytalanodik. Mi van akkor, hogyha Anna nem szándékosan öl? Mitől másabb ő, mint a többiek? És miért érez iránta máshogy, sőt egyáltalán miért érez iránta bármit is a gyűlöleten kívül? Nem szabadna, hogy az érzelmei befolyásolják őt, ráadásul egy szellemről van szó, akit el kell pusztítania. Cast mégis lenyűgözi Anna és bár tisztában van vele, hogy egy gyilkológép és nem lehet őt feltámasztani sem, ennek ellenére segíteni akar rajta. 

  Az egyik kedvenc regénybeli párosaim lettek, pedig nem is volt nagy hangsúly a szerelmi szálon, mégsem lehet szó nélkül hagyni. Ebbe a horrorvilágba, a sok rémisztő lény mellé olyan könnyed bájjal sikerült Blake-nek belecsempésznie ezt a kisebb szálat, hogy emlékezetes lett a kapcsolatuk és kedvenceimmé váltak. Cast már eleve a stílusa miatt imádtam, de meglepő módon Annát is nagyon megkedveltem, a női szereplőket általában nem szoktam. Akkor szerettem meg igazán, mikor a halálának körülményeire fény derült. Nem prózai oka volt a halálának, nem vízbefulladás vagy hasonló esemény áldozata lett, hanem nagyon is tragikus körülmények vezettek el odáig. Mindkét szereplő érezhetően fiatal, de megkeseredett fiatal, így drukkoltam, hogy a két elveszett lélek egymásra találjon annak ellenére, hogy Cas előtt még ott áll az élet. Mivel Cas ember, Anna pedig szellem, nagyon megdolgoztattam az agytekervényeimet, hogy miként is lehetne összehozni a "boldogan éltek, míg meg nem haltak" részt, de nem sikerült. Bízom abban, hogy az írónő kitalál valamit - ha egyáltalán még lehet -, mert az ő kapcsolatukat nagyon szépnek találtam. Nem pillanatok alatt alakult így a viszonyuk, mert Cast mindvégig foglalkoztatta Anna alakja és lassan ismerte fel, hogy másként érez. Volt bennem egyfajta hiányérzet is, úgy érzetem, hogy ez még nem teljesült be igazán és csak remélni tudom, hogy egyszer ez megtörténik.

  A könyv vége felé kiderül, hogy itt sokkal többről van szó, mint Vérbe öltözött Annáról, így nagyon várom a második részt. A legtöbb szálat elvarrta az írónő, de kettőt nyitva hagyott, ami előre viszi a történetet. Ha a szerelmi szál nem is oldódik meg, akkor is imádni fogom a sorozatot, mert az Odaátos hangulat, az írónő stílusa, Cas alakja, a szellemek ábrázolása és a szarkasztikus humor viszik a prímet. 

Ui.: Nem kedvelem annyira a macskákat, de Tybalt után elismerem, hogy nem árt, ha van egy a háznál. :)

Ui.2: a borító még mindig gyönyörű. *sóhaj*

                       Ezúton is köszönöm a könyvet a Kiadónak!

 

Miért olvasd el? Ha szereted a borzongató, sötét hangulatú és "vadászós" könyveket, akkor ne hagyd ki. Ha egy kicsit keményebb szellemes könyvre vágysz, ami a horror szintjén mozog, akkor ezt válaszd. A szellemalakokat végre normálisan tudta kezelni egy könyv, úgy, hogy közben nem ment át B kategóriás horrorba. Odaát-rajongóknak kihagyhatatlan darab!

Miért ne olvasd el? Ha egy limonádé fantasyra vágysz, akkor ez nem ajánlott, mert sokkal hátborzongatóbb.

_________________________________________________________________________

Történet: 6/5 pontból

Karakterek: 6/5 pontból

Kedvenc: Anna és Cas

Nem tetszett: hogy rövid a könyv. :)

Tetszett: A sötét, horroros hangulat, a szellemek ábrázolása, a nehéz témák és az, hogy fiú volt a főszereplő.

Kiadás: Geopen Kiadó, 2012

Oldalszám: 288 oldal 

Booktrailer (az írónő oldalán is ez található): 

 ____________________________________________________________________

Meg Cabot: Elhagyatva

Miért pont ez? Kivételesen nem a borító, hanem a fülszöveg miatt szereztem meg, ráadásul a Ciceró adta ki, ami nálam már egy plusz pont. A könyveikben eddig nem csalódtam.

Történet: Pierce édesanyjával Isla Huesos-ba költözik a szokásos okból, hogy új életet kezdjenek. Minden új Piercenek, az iskola, a barátok, egyedül a sziget nem az, mert kiskorában a nagyapja temetésén már volt itt, az édesanyja is ide járt iskolába és innen származik. A temetőben volt egy furcsa találkozása egy sráccal, aki életre keltett egy madarat. Pierce akkor hétéves volt, a srác idősebb. A lány 15 évesen meghal és lekerül az alvilágba, ahol összetalálkozik a rejtélyes sráccal, de megszökik onnan. A családja és környezet innentől kezdve másképp kezd viselkedni a halálból visszatért lánnyal. Baj bajt követ, míg végül el kell költözniük másik helyre, Isla Huesos-ba. A baj azonban megy Pierce után, ráadásul a srác is követi. Mindig a legváratlanabb pillanatokban jelenik meg a két év alatt Pierce életében és mindig megmenti a lányt.

Vélemény: Meg Cabot-hoz még nem volt szerencsém, mert nekem túl tinilányos dolgokról írt eddig és nem is tartottam annyira érdekes írónak, mint másokat. Ismertem a nevét, de érdektelenül legyintettem rá. Most sem az ő neve miatt kaptam le a boltban a könyvet a polcról, hanem a történet miatt. Ha azt olvasom a fülszövegben, hogy "alvilág", akkor már hanyatt is dobom magam és gondolkodás nélkül viszem a könyvet. Én vagyok a marketingesek álma ebből a szempontból, néha ostoba fogyasztóként viselkedek. 

  Csalódtam is meg nem is az írónőben. Pozitívan csalódtam, mert egész jól elszórakoztatott a nyúlfarknyi könyv, teljesen kikapcsolt és bele tudtam szeretni a férfi karakterbe, ráadásul a főhősnő sem idegesített. Negatív értelemben is csalódtam, vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy nem lepődtem meg, mert úgy ír Cabot, ahogy sejtettem róla: laza limonádé stílusban, ráadásul az amerikaiakra annyira jellemző gazdag és sznob világba helyezte a karaktereit. A könyv tucat chick-lit lenne, ha nem lennének benne a fantasy elemek és nem lenne ott az a bűvös szó, amitől oda meg vissza leszek, az alvilág.

  Pierce egy átlagosan sznob szereplő, gazdag/jómódú szülők, a lány csinos és szép, életcélja nem sok van, nem is derül ki igazán, hogy lenne-e, de érezhető, hogy egy kicsit sekélyes. Nincs kiemelkedő humora, de nem is nyávogós, bájolgós tinilány, olyan semmilyen. Az IQ szintjére inkább nem térnék ki, de nem is érdekes, mert a történethez nem kellett, hogy esze legyen. Korrekt karakter, nem szeretem, de nem is utálom és nem is idegesít, de semmilyennek se mondanám. Egy pozitív tulajdonsága van talán, hogy törődő. A szülei elváltak, megy a szokásos vita közöttük, hogy kinek a hibája a gyerek halála. Az apja egy befolyásos személyiség, de nem sok vizet zavar a történetben, az anyja meg egy kicsit lökött, de ő sem szerepel annyit. Ott van még a nagyi, aki rejtélyes karakter és a nagybácsi, meg az unokatesó. A nagybácsi karaktere volt még érdekes, szívesen olvastam volna róla többet.

 A lényeg viszont John volt, a rejtélyes srác, aki Pierce szavaival élve egy zabolátlan állat, de emellett érző és egy kissé szenvedő alak. John képes volt arra, hogy a hétéves Pierce-nek életre keltsen egy halott madarat, amitől már az első pár oldalon borzasztóan érdekes lett a karaktere. Már akkor érezni lehetett, hogy itt szerelem is lesz a dologban, legalábbis az én részemről már megtörtént. XD 

  Mikor Pierce belefullad a medencéjükbe, mert ismételten meg akar menteni egy madarat, akkor lekerül az alvilágba, ahol összefut Johnnal. A lány éppen sorban áll egy hatalmas tó előtt, a többi lélekkel együtt, hogy felszálljanak a hajóra, ami egy másik helyre, a végső úti célhoz viszi őket, amikor is egy kis zavar támad. Két sor van és nem tudni, hogy ki melyikben áll és hová fog kerülni, ezért felzúdulnak az emberek. Pierce kikeveredik onnan és belebotlik Johnba, aki először fel sem ismeri a lányt. John azonban hamar rájön, hogy az a hétéves kislány áll előtte nagyobb kiadásban, akivel a temetőben találkoztak. Magához viszi (elrabolja) és bezárja a "várába". Egy ritka nyakláncot ajándékoz a lánynak, ami megvédi őt a gonosztól, főleg a Fúriáktól, akik olyan bosszúálló lelkek, akik lekésték a hajót és a két világ között rekedtek. Pierce azonban kiakad attól, hogy ő meghalt (ki ne tenné), így azon van, hogy megszökjön, ami sikerül is neki.

  Furcsa kapcsolata lesz Johnnal. Érzi, hogy vonzódik hozzá, de egyben retteg is tőle. Ha Pierce élete veszélyben van, jön John, mint egy vadállat és megöl mindenkit, majd összevesznek és John eltűnik. Annak ellenére, hogy úgy tűnik, mintha kifiguráznám a történetet és a szerelmüket, nagyon tetszett a könyv. Bár furcsálltam, hogy Pierce annyira fél a sráctól, mégis állandóan azt hiszi, hogy John megcsókolni készül őt, olyan "seperc" szerelem elsőre, de mégis volt benne valami, ami nagyon megfogott. Talán John karaktere, az hogy érdekes volt a srác. Ki vagy mi lehet ő? Mit akar Pierce-től? Szereti őt vagy sem? Pierce szeretni fogja őt? Mi történt Johnnal? Hogy került az alvilágba? Még lehetne sorolni, hogy mennyi kérdés fogalmazódott meg bennem a történet során. 

  Az egész történet vonzereje a mitológiában, az alvilág elképzelésében és John karakterében rejlett. Inkább érdekes volt, mint izgalmas. A főgonosz kiléte egy kicsit megmosolyogtató volt, de nem is vártam nagy meglepetést. Pierce és John története Perszephoné és Hádész története modern köntösben tiniknek. Sok újdonságot talán az érettségi előtt álló korosztályig nyújt, mert sem az elképzelésben, sem a mitológiában nem találtam olyan információt, amit már száz könyvből ne tudtam volna. A sziget történelme volt egyedül újdonság, ugyanis Meg Cabot megemlíti a könyv végén, hogy az igaz.

  Számomra egyedül az volt a zavaró, hogy rengeteg volt a visszaemlékezés és ez egy kicsit megtörte a történet ívét. A fejezet elején elhangzott a párbeszéd első mondata a jelenben, aztán Pierce gondolata elkalandozott, pár bekezdésig egy visszaemlékezés jött, aztán elhangzott a párbeszéd második mondata, majd megint visszaemlékezés jött, gyakran emlék az emlékben jelenet volt és végül a fejezet végén elhangzott a harmadik mondata a párbeszédnek. Ahhoz képest, hogy egyszerű a sztori és a könyv is, elég nehézkes volt az olvasása ilyenkor, de végül meg lehetett szokni, mert más vonta el az ember figyelmét. 

Izgatottan várom a második részt, mert beleszerettem a párosba és a történetbe. A könyv nagyon kellemes kikapcsolódás volt. Akkor nagyon jó olvasni, mikor az ember megpihenne egy nagyobb "fajsúlyú" vagy lélegzetvételű fantasy után, de nem is akarna szépirodalmat vagy romantikát olvasni. Az Elhagyatva a kettő között van. Egy kis fantasy, egy kis romantika. Vasárnap limonádéval a kézben ki lehet ülni vele a kertbe/erkélyre/tópartra, szóval a szabadba és el lehet velük menni egy kicsit az alvilágba drukkolni a szerelmeseknek. A könyv az a tipikusan "ne keress bennem mély mondanivalót és mögöttes tartalmat, csak simán szórakoztató vagyok és meg lehet enni reggelire" típus.  

Miért olvasd el? Ha könnyed kikapcsolódásra vágysz és szereted a lazább fantasy sztorikat, akkor jó választás. A mitológia kedvelőinek is szívesen ajánlom, illetve ha tetszett Hádész és Perszephoné története, akkor szeretni fogod a könyvet.

Miért ne olvasd el? Ha nem szereted a chick-liteket vagy a keményebb fanatsy kedvelője vagy, akkor nem fog annyira lekötni a könyv.

_______________________________________________________________________

Történet: 5/5 pontból (a mitológia és a szerelem miatt)

Karakterek: John 6/5 pontból, Pierce 3/5 pontból, a többiek átlaga 4/5 pontból

Kedvenc: John és  nagybácsi

Tetszett: az idézetek a fejezetek előtt Dante A pokol című művéből, a mitológia

Nem tetszett: a visszaemlékezések elhelyezése, megtörték a lendületet.

Kiadás: Ciceró, 2011

Oldalszám: 364 oldal

Trailer:

_____________________________________________________________________